Rebarbarás krémpite

Lassan eltelik az idei nyár is. Egy szempillantás alatt elszaladt, mint általában minden évben, legalább is az én esetemben biztosan. Nemrég értünk haza Zakopane-ból a Muzslával, ezzel lezárva a sűrű, próbákkal tűzdelt nyári néptánc fesztivál időszakot. Kemény munkánknak gyümölcse is termett, egy kategória 1. és 2. helyezéssel büszkélkedhetünk a két fesztiválról (ez itt a folkreklám helye, a fesztiválon megélt kalandjainkat ide kattintva tekinthetitek meg 😉 ).

Mikor megérkezett a jó idő tavasszal, lelkesen tervezgettem, hogy amikor csak lehetőségünk nyílik rá, nyáresti vacsorákat ülünk a kertben. Erre viszont a sok esemény mellett nem került annyira gyakran sor, mint ahogyan azt szerettem volna. Remélem, hogy az utolsó meleg estéket sikerül arra érdemesen kiélveznünk, ha nem is egy komplett vacsorával, de ezzel az alkalomhoz illő, könnyed rebarbarás krémpitével biztosan.

A ropogós pitetésztát a kiskertünkben érlelődött, napsütötte rebarbaráink felhasználásával készült habbal töltöttem csurig. Ezek az elemek alkotják a tökéletes nyárbúcsúztató desszertet.

Hozzávalók:

Pitetészta:

• 250 g hideg vaj
• 200 g porcukor
• 600 g liszt
• 4 tojás
• egy csipet vaníliaőrlemény
• 30 g sütőpor

Rebarbara főzet:

• 5-6 nagy, érett rebarbaraszár
• 200 ml víz
• 100 g cukor
• egy csipet fahéj
• egy csipet vanília őrlemény

Krém:

• 200 g cukor
• 160 g víz
• 3 db tojás
• 250 g mascarpone
• 100 g növényi tejszín
• 10 g zselatin
• 3 ek víz

Elkészítés:

1. A pitetésztához kimérjük a lisztet, a porcukrot. Hozzáadjuk a sütőport és a vaníliaőrleményt, majd a hűtő hideg, kockára vágott vajat, amit belemorzsolunk a száraz hozzávalókba.
2. Amikor finom morzsát kaptunk, hozzáadjuk a tojásokat és gyors kézmozdulatokkal összeállítjuk a tésztát. Ezután egy nyújtódeszkára helyezzük a tésztát, egy párat még gyúrunk rajta, majd lefóliázva hűtőbe tesszük egy kicsit pihentetni.
3. A rebarbara szárakat 5 cm-es darabokra szeleteljük. Egy lábasban feltesszük a cukorral a vízzel, a fahéjjal és a vaníliával forrás után addig főzzük, míg a rebarbara szárak teljesen meg nem puhultak.
4. A pitetésztát eközben kivesszük a hütőből, és a már lisztezett nyújtódeszkán körülbelül kisujjnyi vastagságúra nyújtjuk. A kinyújtott tésztánknak széltében-hosszában minimum 10 cm-el meg kell haladnia a 35 cm-t, ekkora a piteforma, amit én használtam.
5. Nyújtófára felgörgetve átemeljük a forma fölé a tésztát, majd bele lapogatjuk azt, végül levágjuk a széleit. Lehet rusztikusan hagyni a széleket, így csináltam én is, viszont a maradék tésztából szuper szegélydíszeket lehet szaggatni. A behelyezett tésztára sütőpapírt helyezünk, és arra két-három maréknyi sütésálló babot, vagy egyéb hüvelyesfélét szórunk. Ez fogja “lesúlyozni a tésztánkat, így az megtartja a formáját sütés közben. 180 C-on 15 percig sütjük, aztán leemeljük a súlyt, és tovább sütjük, míg aranybarna nem lesz.
6. A krém elkészítése következik. A cukrot és a vizet egy kis fazékban gyöngyözésig melegítjük, ekkorra olvad el teljesen a cukor és kapjuk meg a kívánt szirupunkat. Eközben a három tojást egy közepes méretű tálban habverővel hab állagúvá verjük, ez eltarthat egy kissé hosszadalmasabb ideig. Mikor elértük ezt az állagot, ekkor csurgatjuk hozzá a még forró cukorszirupot, nagyon lassan, kis sugárban, nehogy összeessen a tojáshab. Addig folytatjuk a keverést, míg a tálat tapintva teljesen hűltnek nem érezzük azt.
7. A porzselatint egy kis tálkában rászórjuk a három evőkanál vízre. Amikor megszívta magát, szigorúan 10 másodpercre betesszük a mikróba, így megolvasztva azt.
8. Egy nagyobb méretű keverőtálban kihabosítjuk a mascarponet és a növényi tejszínt. Ehhez csurgatva elkeverjük az olvasztott zselatint. Egy spatulával beleforgatjuk a tojáshabot a mascarpone-s, tejszínes alapba. Végül leszűrjük az eddigre már kihűlt rebarbarát, és azt is hozzáforgatjuk a krémhez.
9. Beletöltjük a krémet a pite alapba. Egy óráig pihentetjük a hűtőben, ekkorra megdermed és egy kicsit megpuhul a tészta is.

Pro tipp:

Ha szeretnénk egy picit tetőzni az ízvilágot, egy kis lekvárral kikenhetjük a pitét még a krém betöltése előtt. Az eperlekvár például garantáltan jól mutat benne.